1%

A kitartó hit jutalma az élet

**Bevezetés:** Jób könyve szinte már a megbotránkozás határát súrolja a bibliaolvasó ember számára. Olyan merészséggel nyúl bele Isten és a Sátán harcába, hogy már-már úgy érezzük, istenkáromlás vétkébe esünk. De ki ne csattanna fel fájdalmasan Isten - vagy éppen a Sátán - cselekedetei ellen, ha az életéről, vagy történetesen egy szeretett rokon, ismerős életéről van szó?! Ilyenkor nincs tabu, nincs fel nem tehető kérdés, csak választ követelő kiáltás, magyarázatot váró, vérző lélek.

*Péter Lajos* testvérünk élete végére is oly’ hirtelen került oda a pont, hogy még arra sem igen jutott időnk, hogy kérdéseinket feltegyük. Most viszont Isten igéje váltja ki bennünk ezeket a kérdéseket - és azokra meg is adja a választ!

Testünk Isten és a Sátán harctere

Mindnyájan érezzük testünk fogyatékosságait, képességeink határait. Akit jó egészséggel áldott meg az ÚR, még annak is van olykor-olykor alapos oka a panaszra. Aki pedig születésétől, vagy kisgyermek korától fogva betegséget hordoz magában, soha nem tud megszabadulni ettől a tehertől. Többféle válasz adódik erre a helyzetre. Ismerünk olyanokat, akik lemondva életük jobbulásáról nem is keresnek lehetőségeket, melyeken keresztül mégis hasznosnak érezhetik magukat, értelmet találhatnak létükben. Mások viszont annál nagyobb szorgalommal kutatják helyüket a világban.

*Péter Lajos* testvérünket az utóbbi csoportba sorolhatnánk. Hiszen betegsége ellenére szüntelenül kereste a munkát, kutatta a segítés, együttműködés alkalmait. Sokak elismerését, tiszteletét, ragaszkodását, szeretetét birtokolhatta. Szerényen meghúzódott abban a közösségben, amelyhez tartozónak érezte magát.

Zalameggyesről elköltözve is hamar otthonra talált a rigácsiak közt, bekapcsolódott a helyi gyülekezet életébe. Nem panaszként emlegette nyomorúságát, hanem inkább magyarázatként - kicsit saját maga számára is -, miért hiányzott olykor-olykor az általa is nagyra becsült közösségből. Fontos volt számára, hogy Istenhez forduljon, amikor alkalom adódott rá.

Isten szeretete bizalomra indít

Jób magatartása az emberi logikát, józan észt is próbára teszi azzal, hogy minden látszat ellenére kapaszkodik Isten szeretetébe. Szinte már bólogatunk is felesége mondatára, hiszen ez már nem élet! Jobb ennél még a halál is! Hányszor mondja ki ma is ezen a földön sok-sok szenvedő ember! Pedig semmi jogunk nincs arról dönteni, hogyan alakuljon - és meddig tartson - az életünk. Még akkor is mennyei Atyánk kezében van földi időnk fonala, ha azt látjuk, hogy emberi beavatkozás okozza (közvetlenül vagy közvetett módon) egy-egy élet megszűnését.

Mivel az élet a mi szerető Istenünk kezében van, bízhatunk mindenkor jó akaratában - és ez bizalmat ébreszt a szívünkben. Ez a bizalom erősítette meg újra meg újra elhunyt testvérünket is, amikor élete mélypontjain erőt vett rajta az elkeseredés. Ezzel a bizalommal állt talpra újra meg újra, és folytatta kijelölt útját. Bárcsak mi is ennek a bizodalomnak az útján járhatnánk!

Isten védi az életünket

Jób biztos volt a dolgában. Tudta: Isten nem engedi meg a Sátánnak, hogy kárt tegyen az életében. Mindenét elvette, sokat szenvedett veszteségei miatt, de élt! De vajon mi történt most *Péter Lajos* testvérünkkel? Elfordult tőle a Teremtő? Ok nélkül sújtotta ezzel a csapással? Netán bennünket akart súlyos próbatétel elé állítani?

Nem hiszem, hogy ezek a kérdések helyénvalóak ebben a helyzetben. Az egyetlen megközelítés, amely méltó lehet hozzánk, hívő emberekhez, az nem más, mint az alázatos elfogadás magatartása. Az a csöndes szomorúság, a mindent Isten kezébe letevő megnyugvás, ami jellemezte testvére hangját, amikor a telefonban bejelentette a gyászos hírt.

Miközben tudjuk, hogy elhunyt testvérünk többé nem tér vissza hozzánk földi valóságában, abban a szilárd hitben búcsúzunk tőle, hogy Isten még most is ura az ő életének! Húsvét ünnepét alig egy hónapja hagytuk hátunk mögött. Az üzenet talán még mindig cseng a fülünkben: _győzött az élet_! Így védi Isten mindnyájunk életét. A mienket is, Péter Lajosét is.

**Befejezés:** Amikor tehát most búcsút intünk neki, átengedjük őt az élet és halál URának, hogy őrizze meg őt az örök életre. Közben azért imádkozunk, hogy legyen elég erős a hitünk: tudjunk bízni a boldog találkozás bizonyosságában. Az ÚR megjutalmazta Jób hűségét. Bennünket is vár mennyei ajándékaival. Ámen

---------------------------
Gyászolják: Testvére: Ernő, testvére: Győző, sógornője és az ő édesanyja; keresztfia, unokahúga, távolabbi rokonok (unokatestvérek, nagynénje), zalameggyesiek, rigácsiak, az evangélikus gyülekezet.

---------------------------
Megemlékezés: Rigácson 2006. május 21-én du. 3-kor;
Zalameggyesen - 2006. augusztus 20-án du. ½ 2-kor.

===========================
Elhangzott **Péter Lajos** temetésén
a zalameggyesi temetőben
*2006. május 10-én*
"Jób 2,7-10":http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=2&abbook=J%F3b&numch=2 alapján *Énekek:* 520, 523, 519, 526, 521