1%

A kitartó hit jutalma az élet

**Bevezetés:** Jób könyve szinte már a megbotránkozás határát súrolja a bibliaolvasó ember számára. Olyan merészséggel nyúl bele Isten és a Sátán harcába, hogy már-már úgy érezzük, istenkáromlás vétkébe esünk. De ki ne csattanna fel fájdalmasan Isten - vagy éppen a Sátán - cselekedetei ellen, ha az életérõl, vagy történetesen egy szeretett rokon, ismerõs életérõl van szó?! Ilyenkor nincs tabu, nincs fel nem tehetõ kérdés, csak választ követelõ kiáltás, magyarázatot váró, vérzõ lélek.

*Péter Lajos* testvérünk élete végére is oly’ hirtelen került oda a pont, hogy még arra sem igen jutott idõnk, hogy kérdéseinket feltegyük. Most viszont Isten igéje váltja ki bennünk ezeket a kérdéseket - és azokra meg is adja a választ!

Testünk Isten és a Sátán harctere

Mindnyájan érezzük testünk fogyatékosságait, képességeink határait. Akit jó egészséggel áldott meg az ÚR, még annak is van olykor-olykor alapos oka a panaszra. Aki pedig születésétõl, vagy kisgyermek korától fogva betegséget hordoz magában, soha nem tud megszabadulni ettõl a tehertõl. Többféle válasz adódik erre a helyzetre. Ismerünk olyanokat, akik lemondva életük jobbulásáról nem is keresnek lehetõségeket, melyeken keresztül mégis hasznosnak érezhetik magukat, értelmet találhatnak létükben. Mások viszont annál nagyobb szorgalommal kutatják helyüket a világban.

*Péter Lajos* testvérünket az utóbbi csoportba sorolhatnánk. Hiszen betegsége ellenére szüntelenül kereste a munkát, kutatta a segítés, együttmûködés alkalmait. Sokak elismerését, tiszteletét, ragaszkodását, szeretetét birtokolhatta. Szerényen meghúzódott abban a közösségben, amelyhez tartozónak érezte magát.

Zalameggyesrõl elköltözve is hamar otthonra talált a rigácsiak közt, bekapcsolódott a helyi gyülekezet életébe. Nem panaszként emlegette nyomorúságát, hanem inkább magyarázatként - kicsit saját maga számára is -, miért hiányzott olykor-olykor az általa is nagyra becsült közösségbõl. Fontos volt számára, hogy Istenhez forduljon, amikor alkalom adódott rá.

Isten szeretete bizalomra indít

Jób magatartása az emberi logikát, józan észt is próbára teszi azzal, hogy minden látszat ellenére kapaszkodik Isten szeretetébe. Szinte már bólogatunk is felesége mondatára, hiszen ez már nem élet! Jobb ennél még a halál is! Hányszor mondja ki ma is ezen a földön sok-sok szenvedõ ember! Pedig semmi jogunk nincs arról dönteni, hogyan alakuljon - és meddig tartson - az életünk. Még akkor is mennyei Atyánk kezében van földi idõnk fonala, ha azt látjuk, hogy emberi beavatkozás okozza (közvetlenül vagy közvetett módon) egy-egy élet megszûnését.

Mivel az élet a mi szeretõ Istenünk kezében van, bízhatunk mindenkor jó akaratában - és ez bizalmat ébreszt a szívünkben. Ez a bizalom erõsítette meg újra meg újra elhunyt testvérünket is, amikor élete mélypontjain erõt vett rajta az elkeseredés. Ezzel a bizalommal állt talpra újra meg újra, és folytatta kijelölt útját. Bárcsak mi is ennek a bizodalomnak az útján járhatnánk!

Isten védi az életünket

Jób biztos volt a dolgában. Tudta: Isten nem engedi meg a Sátánnak, hogy kárt tegyen az életében. Mindenét elvette, sokat szenvedett veszteségei miatt, de élt! De vajon mi történt most *Péter Lajos* testvérünkkel? Elfordult tõle a Teremtõ? Ok nélkül sújtotta ezzel a csapással? Netán bennünket akart súlyos próbatétel elé állítani?

Nem hiszem, hogy ezek a kérdések helyénvalóak ebben a helyzetben. Az egyetlen megközelítés, amely méltó lehet hozzánk, hívõ emberekhez, az nem más, mint az alázatos elfogadás magatartása. Az a csöndes szomorúság, a mindent Isten kezébe letevõ megnyugvás, ami jellemezte testvére hangját, amikor a telefonban bejelentette a gyászos hírt.

Miközben tudjuk, hogy elhunyt testvérünk többé nem tér vissza hozzánk földi valóságában, abban a szilárd hitben búcsúzunk tõle, hogy Isten még most is ura az õ életének! Húsvét ünnepét alig egy hónapja hagytuk hátunk mögött. Az üzenet talán még mindig cseng a fülünkben: _gyõzött az élet_! Így védi Isten mindnyájunk életét. A mienket is, Péter Lajosét is.

**Befejezés:** Amikor tehát most búcsút intünk neki, átengedjük õt az élet és halál URának, hogy õrizze meg õt az örök életre. Közben azért imádkozunk, hogy legyen elég erõs a hitünk: tudjunk bízni a boldog találkozás bizonyosságában. Az ÚR megjutalmazta Jób hûségét. Bennünket is vár mennyei ajándékaival. Ámen

---------------------------
Gyászolják: Testvére: Ernõ, testvére: Gyõzõ, sógornõje és az õ édesanyja; keresztfia, unokahúga, távolabbi rokonok (unokatestvérek, nagynénje), zalameggyesiek, rigácsiak, az evangélikus gyülekezet.

---------------------------
Megemlékezés: Rigácson 2006. május 21-én du. 3-kor;
Zalameggyesen - 2006. augusztus 20-án du. ½ 2-kor.

===========================
Elhangzott **Péter Lajos** temetésén
a zalameggyesi temetõben
*2006. május 10-én*
"Jób 2,7-10":http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=2&abbook=J%F3b&numch=2 alapján *Énekek:* 520, 523, 519, 526, 521